hi!
nahát ez most egy gyors mondjuk-el-mi-történt-velem-a-mai-nap-kép-nélkül blog lesz... :D csak gyorsan bepötyögném a szitut, mert ha most nem írom le, akkor nem is fogom, és úgy gondolom, hogy ennek meg kell lennie írásos formában. :D
elmentünk az osztállyal "osztálykirándulásra" Császárszállásra, a Brezina tanyára. nem volt kedvem menni, mert nem vagyok hozzászokva az ilyen "felesleges" időtöltésre. úgy gondoltam iszonyatosan unatkozni fogok. végülis busszal elnidult a fél osztály, a másik fele pedig bringára pattant, majd ott találkoztunk.
előszöris szétnéztem mindenfelé, meglestem az állatkákat, még a lovakat is - bármily meglepő.
aztán "loptam" egy bringát, és párt emberrel eltekertem a khöm, boltba, majd vissza. üldögéltem egy kicsit az árnyékban, majd bekövetkezett, amitől féltem. unatkozni kezdtem.
gyorsan kerestem útitársat - ami nagy meglepetésemre nem is ment olyan nehezen. Dorottyával megint bringára ültünk, és megkerestük a közelben lévő tavat. az eléggé ingatag hídon át bejutottunk a stégre, majd belelógattuk a mlábunkat a vízbe. aztán le a pólót, bele a vízbe (de mivel gyávák voltunk, mi nem mentünk bele, csak a pólót vizeztük be) majd vissza fel. vizesen és vidáman indultunk vissza, mikor félúton megpillantottuk az osztályt. ígyhát irányt változtattunk és velük tartottunk. kerestünk egy másik - biztonságosabbnak tűnőt - stéget. itt már mindenki - legalábbis a döntő többség egészen a vízben volt, én is. úszkáltunk, pancsoltunk, persze csak óvatosan. :)
aztán megérkezett az én drága jó, régi ismerősöm - a balszerencsém.
Dodó ideadta a fényképezőjét , hogy fotózzam le, ahogy ugrál. elkezdtem hátrálni a vízben, hogy jobb legyen a kép. aztán megjelent egy kutya is a vízben, amitől mégjobban hátrébb igyekeztem menni.
és itt jött az én részem a darabban: beleléptem egy kagylóba, ami úgy elvágta a lábam, hogy majdnem felkiáltottam fájdalmamban. elindultam a stég felé, hogy kijussak a vízből és amikor végiggyalogoltam az iszapon már iszonyúan fájt... amikor meg már a lépcsőre léptem és a lábam kikerült a vízből, már látszott, hogy ömlik belőle a vér... szabályosan folyt kifelé..ennyi vért én még sosem láttam így sebből... rettentően megijedtem, és elsápadtam.
utána ott ültem körülöttem vértócsa... sőt még a víz is véres volt..
ezután lekezelték, majd szereztek egy visszafuvart a tanyára. ott meg elkezdett zuhogni az eső, fújni a szél, dörögni az ég - hatalmas vihar kerekedett.
a délutánom sajgó lábbal és vizes ruhában ülve telt el, várva a hazaindulásra. mégis azt mondom, hogy jól szórakoztam... :D kell ennél vidámabb felfogás??  :D
persze ezt köszönhetem egy bizonyos Valakinek, aki volt kedves és telefonon keresztül kinevetett és szórakoztatott - hozta a formáját. :D köszi neki! ^^ sajnálom, hogy a vihar miatt megszakadt a vonal, nem én tettem le!
/egyébként lesz pár mondanivalóm a számára! ;)/
 

xoxo
anibella.