Nehezen nyílt a nagy, öreg iskolaajtó, de végül felülkerekedtem rajta és kiléptem az épületből. A hideg az arcomba csapott, összébb húztam a kabátomat. Kezeimet a zsebembe süllyesztettem. A téli nap sugarai melegség nélkül töltöttek el mindent halvány fénnyel.  Az utcán nem sok ember mászkált, a legtöbben ilyenkor még a munkában vagy az iskolában vannak. Vagy ott. Azon a helyen, ahová most önkéntelenül én is tartok. Rengeteget gondolkodtam már ezen, és sosem jutottam dűlőre.  Mik az érvek mellette? És mik ellene? Új emberek, arcok, kapcsolatok.  Sok ismeretlen. Talán olyan is, aki bántani tud, aki visszaél a helyzettel. Lassítottam lépteimen és ismét töprengeni kezdtem. Megéri ez? Annak a sok embernek, akik minden szabad percüket ott töltik. Valószínűleg.  Vagy az emberiség lelke már annyira deformálódott, hogy ha rossz is, akkor is önként megteszi, átéli ezt? Ha most odamegyek, én is ilyenné válok. Így vagy úgy, de megváltoznak a dolgok. Ha most belépek oda, talán lesz ott valaki, aki elmondja nekem, hogy mi folyik itt, hogy miért történik ez. Lesz ott valaki, aki úgy került oda, ahogy most én fogok. Gyorsítottam a tempót, és most már céltudatosan
haladtam a hely felé, amely a változást hozza majd.

A hely egy átlagos parknak tűnt messziről, attól a ténytől eltekintve, hogy az itt tartózkodó emberek száma jóval felülmúlta bármelyik eddigi parkot, vagy egyéb közösségi gyülekező helyet. Egy nagy, díszes kovácsoltvas kapu volt a bejárata, s a nyáron hívogatóan zöldellő fák most csupaszon szegélyezték. Már elég közel értem, hogy láthassam, a tömeg létszáma még most is stagnál. Pedig az évek alatt csökkenhetett volna.

A bejárat már csak pár lépésre volt, megtorpantam.

(folyt. köv.)

Aztamindenit, hogyakutyamegamacskarúgjameg. A napokban igyekeztem minnél több gondolatot megosztani írásos formában, ámde úgy néz ki, hogy ez a világot (Titeket :D ) abszolúte hidegen hagyja. Semmi probléma, ez van, unalmas vagyok. :D Előfordul az ilyesmi - főleg szerény személyemmel. A napjaim egyre unalmasabbak - még én is unom elolvasni a saját bejegyzéseimet, gondolom titeket mennyire izgathat.. :D A lényeget leszűrtem: több embert érdekel az oldal, ha nem csinálok vele semmit... xD

Az én egyetlen Xim-emtől megkaptam A könyvet. De komolyan nagybetűs. Összehasonlíthatatlan, egyetlen, és - mint tudjuk - nők számára tilos/fikció. :D Jó, akkor fogjuk fel fikcióként csupán. :D De szeretem. :D

"Mindenki életét egy belső etikai kódex vezeti. Egyesek ezt erkölcsnek nevezik, mások vallásnak. De a tesók csak úgy ismerik ezt a Szent Grált, hogy a Tesó Kódex."
                                                                                                  A Tesó Kódex

A vasárnapom szerves részévé vált a körömfestés. Egy problémám van ezzel: mivel ezen a napon rengeteg tennivalóm van (beleértve azért a szórakozást is), így nem engedhetem meg magamnak a lazálást, amíg szárad a körmöm. De akkor mit tudok ilyenkor csinálni? Hajatszárítani? Nagyon nem. :D Enni? Csak ha bírom az aceton ízét.. :D Tanulni? Hoppá..O.o Talán. Bár, az én ügyességemmel tuti belenyúlnék miközben a fizika könyvemet lapozom, vagy kiemelem a lényeget. Szóóval.. Akárhogy is nézem, csak a gépezés maradt. :D
Tehát a mai vasárnapom is zűrös volt kicsit; sokáig aludtam - amit ilyenkor nem szoktam -, mert tegnap későn feküdtem le. Donnie Darko-t kezdtem el nézni olyan fél10 körül. Hát nem lett volna szabad.  Aztán elmentünk a Deichmann-ba (ez itt a reklám helye :D) és kaptam egy csodaszép cipőt♥. Csizmapótlásként. Aztán olvastam egy kis Dorian G.-t. Hát ilyenre nem gondoltam volna. :O De nagyon tetszik. Érdekes könyv. Utána hajatmostam. Fizikát tanultam. Töri vázlatot írtam. Osztályozó kérelmet írtam. És most itt vagyok. Voltam. És majd legközelebb megint leszek.